Ez egy megmentett interjú a már megszűnt www.zumfilm.hu-ról. Ugyanez az interjú fent van itt is: www.musicmagazin.hu/?topic=50&article=1806
MM: Körülbelül mikor került ide be az ambient, hogyan terjedt el, már ha
lehet itt egyáltalán ambient kultúráról beszélni?
Panni: Attól függ, hogy mit nevezünk ambientnek. Ha azt nevezzük, ami a tehno
kultúrára is hatott - tehát mindenféle olyan dolog, ami ilyen pszichedelikus,
atmoszférikus elszállós kis hangocska -, akkor ilyenformán bekerült az első
acid partyval, ami már a kilencvenes évek elején itt volt Budapesten. Szerintem
ott már voltak kisebb termek, ahol nyugis zene szólt, ahol el lehetett lazulni
ahhoz képest, ami a másik helyen ment. Maximum nem volt beöltöztetve a hely,
vagy nem volt semmi extra, csak ott is játszott egy DJ, vagy CD-ről ment egy
halk muzsika, de el lehetett ott ájulni.
M: És mikor vált külön önálló rendezvénnyé?
P.: Szerintem mi kezdtük el.
MM: Ez körülbelül mikor volt?
P.: '99-ben egész pontosan. Októberben volt az első fesztivál a Trafóban.
Két napos fesztivál volt, amit a Trafó segítségével sikerült megszerveznünk
és még nagyon kis létszám volt jelen. Úgyhogy ilyen baráti buli volt igazából.
MM: Miért kezdtétek el szervezni?
P.: Azért kezdtük el, mert volt egy zenekar, a Zum együttes, amivel olyan
zenét csináltunk, ami nem volt nagyon jellemző a magyar zenei életre. Kísérleti
zene volt, akusztikus hangokkal keltettünk atmoszférikus zenét. Élőben szerettünk
volna nagyon pici hangokkal, azokat effekteken keresztül elektronikusan átgerjesztve
egy teljesen elszállós, mese-szerű világot létrehozni. És ehhez nem volt sem
közönség, sem pedig háttértechnika, sem hely, ahol felléphessünk. Azért találtuk
ki a fesztivált, hogy más ilyen elmebeteg alkotókkal összefogva egymást erősítve
és segítve be tudjunk mutatkozni a közönségnek. Meg hogy legyen egy ilyen energiaáramlás,
információcsere, stb.
MM: És milyen zenekarok szerepeltek ezeken a fesztiválokon? Kik azok, akik
ambient közeli zenéket csinálnak itthon?
P.: Az egyik kedvencem a Tigrics nevezetű emberke, aki live act szerűen
lép fel, tehát kütyükkel dolgozik, de mindig élőben gerjeszti a zenét. Szóval
nem az van, hogy benyom egy gombot és elmegy, hanem teljesen élőben rakja össze
a zenét. Nagyon kísérleti módon csinálja. Összeköt egymásba nem tudom hány effektet
és valamivel gerjeszt egy hangot - akár a saját beszédét, akár keres mindenféle
mintákat különböző helyekről (mesékből, internetről, innen-onnan) - és azokat
teljesen megváltoztatva, összekutyulva csinál zenét. Van a Secta Chameleon,
ők egy populárisabb vonala ennek a dolognak. Őket azért bírom, mert eléggé színes
stílusokat vonultatnak fel, a funktól a technon keresztül a hip-hopig. Van a
Trigrad, a Korai Öröm billentyűsének, Emilnek a zenekara. Van benne két bolgár
énekes csajszi, meg egy bolgár csávó, aki valamilyen pengetős hangszeren játszik
meg az elektronikát kezeli, tehát ő küldi az ambient részét a dologba, a többiek
meg az akusztikus részeket. Iszonyú sokan vettek már részt a fesztiválon, igazából
lehetetlen mindet felsorolni. Mandy: Eleinte a Kiss Erzsi is benne volt. Az
első DJ-k pedig a Naga és a Kaszi voltak. P.: DJ-k is vannak, aki közel állóak.
M.: Meg táncok is vannak. P.: A Naga a legnagyobb ambient guru szerintem, bár
nem erről híres egyébként, mert abszolút szolgáltat és kőkemény technot szokott
nyomni. Neki olyan gyűjteménye van, hogy beszarsz. Egyébként a Palotainak is.
M.: Kaszinak is marha nagy gyűjteménye van. P.: Kaszinak is, de ő azért inkább
az ehető vonal.
MM: Miért, ebben mi a nem ehető vonal?
P.: Naga és Palotai mélyebb meg különlegesebb dolgokat gyűjtöttek már össze.
MM: Tehát kísérletibb?
P.: Igen. Nagyon mély, nagyon pszichedelikus dolgokat. Naga nagyon ebben
él. De van még sok alkotó. Pabloslam például, aki ilyen live actes, félig színházias
vonalat képvisel, kicsit darkos.
MM: Azt meg tudod nekem pontosan mondani, hogy a dark zenék mit fednek?
P.: Az én számomra a világ sötétebb oldalát jelenti.
MM: De ez a zenében hogyan jelenik meg?
P.: Az a típusú dolog, amikor feláll a szőr a hátadon. Merthogy ez ugyanúgy
hozzátartozik az élethez, tehát nem csak a boldog, meg a felszabadító, meg a
laza hangulatok, hanem az ilyen kőkemény fagy. Vagy nagyon szaggatott, vagy
pokol bugyrai hangok, atmoszférák. M.: Slow-t is mond. P.: Slow-t? Ő is benne
volt még az elején. Ő is ilyen félig electronikus, félig akusztikus pszichedelikus
dolgokkal nyomta, de Váradi Gábor néven. A Slow-t azt ráragasztottuk, mert egy
lassú arc. Meg volt a Kökénylovas is.
MM: Na, róla még nem hallottam.
P.: Ő is úgy live actezett, hogy előre készített mindenféle kis hangocskát és
élőben kütyüzte meg őket, és még hozzá didgeridoo-zott meg énekelt is.
MM: És milyen nehézségek voltak a fesztivál szervezése során?
P.: A fellépőkkel, résztvevőkkel való nehézségek azok általában anyagi problémák
miatt voltak. Mondjuk tapasztalatlanok voltunk és szerveztünk egy bulit úgy,
hogy nem volt rá a háttérben pénz, a belépőre bazíroztunk és nem jöttek el annyian,
bebuktuk a bulit. Utána odamentünk mindenkihez, hogy "Te, figyelj, nem tudnál
eltekinteni a gázsitól?" és volt, aki ezen megsértődött, hogy mi ezt megkérdeztük.
Pedig mondtuk, hogy ha nem, nem, semmi gond. Voltak, akik megsértődtek és soha
többet nem tudtuk elhívni őket.
MM: Helyszínkereséssel nem volt gond? A Trafó vagy a Millenáris rögtön igent
mondott?
P.: Sőt, a Trafó nemcsak egy helyszín, hanem ők egy anyaintézmény, nélkülük
az egész nem jöhetett volna létre. Ők nem csak a helyet adták, hanem az egész
infrastruktúrát: az embereket, a plakátot, tehát reklámanyagot és még pénzt
is adtak nekünk az első bulira. Mint hogyha mi egy meghívott előadás lennénk.
Aztán később már nekünk is kellett fizetnünk valamit a teremért, de ők mindig
eléggé barátian várnak minket. A Millenárisban egy pályázat útján volt a buli.
A Millenáris azt írta ki a pályázatban, hogy adja a helyet, az infrastruktúrát,
a reklámot. Plusz az NKA adta pénzt és a bevétel az a Millenárisé volt.
MM: Én azon csodálkoztam amikor bementem, hogy négy oldalnyi név föl volt
írva a vendéglistára. Úristen - mondtam - hogy fogtok ti így profitálni valamit,
ha ennyi vendég van?
P.: Na, azért volt felírva annyi. Meg azért is volt annyira olcsó a jegy.
Mert hogyha már az övék a bevétel, akkor jöhessen be mindenki.
MM: És a Sziget? P.: Nagyon hamar sikerült. '99-ben eljött az első fesztiválra a Kardos Józsi, a Sziget programszervezője, és meghívott. Egyébként az egész ügyet igazából - a háttér technikát, az infrastruktúrát - a Szigetből tartjuk fenn. Ezekből a kis fesztiválokból nem bírnánk. Most össze sem jött a tavaszi, pénz miatt.
MM: És milyen emberek járnak ide?
P.: Szerintem az a fontos, hogy ez az egész egy kísérleti műhelyből indul
ki. Ezt az emberek is érzik. Akik eljönnek talán nyitottabb arcok, akiket érdekel,
hogy mi van, hogyha nincs minden előre kitalálva meg felfényezve, hanem mi van
a dolgok mögött. Meg szükség van olyan emberibb, ember közelibb környezetre.
MM: Korosztályilag be lehet határolni?
P.: Szerintem inkább fiatalok jönnek - sajnos egyébként, mert én bírnám,
ha jönnének idősebbek is, de szerintem azok nem mennek sehova. Harminc fölött
az ember már nem megy sehova. Nem arról van szó, hogy őket nem érdekelné, hanem
inkább az, hogy lusták.
MM: Külsőleg le lehet írni őket? Inkább az alternatívabb emberek járnak
ide?
P.: Igen, az egyéniségek, lehet azt mondani. Nem tudod behatárolni, mindenféle.
Papagáj.
MM: Mesélj a fesztivál külleméről.
P.: A maximalistát mesélném el, mert hozzám az áll a legközelebb. Ez pénzügyi
okokból nem szokott sokszor fölállni, de amúgy ez a cél. Ez úgy néz ki, hogy
belépsz egy helyre, ami mondjuk a Trafó és nem tudod, hogy az a Trafó. Mert
úgy be van öltöztetve meg el van varázsolva. Egyrészt textilekkel, másrészt
szőnyeggel, párnákkal otthonossá meg elfekvőssé van téve, meg fényekkel, mécsesekkel.
Egy kicsit keleties hangulata van a dolognak, füstölők égnek, lehet dohányozni.
Az egész tulajdonképpen olyan, mint egy kávéház, ahol közösségi életet tudsz
élni, ugyanakkor van egy nagyon erős kulturális vonulata is. Meg tudsz nézni
egy előadást fekve, dohányozva vagy éppen egy teát szürcsölgetve, úgy, hogy
közben megosztod a gondolatodat a barátoddal. Tehát nem egy merev dolog, mint
amikor beülsz egy színházba és csöndben kell lenni és a végén tapsolsz, mert
kötelező és aztán kijössz. Egyáltalán nem kötelező tapsolni, nem is tapsolnak,
csak akkor, hogyha tényleg tetszett. Ezen meg is sértődött néhány fellépő, hogy
"Nem volt taps!" "Hát figyelj, nem érdemelted meg." vagy olyan meditatív volt
a darab, hogy nem illett oda. Az emberek ilyenkor őszintévé válnak és őszintén
viselkednek. Meg attól is, hogy a cipődet leveszed teljesen máshogy kezdesz
el viselkedni. Szerintem nagyon erős közösségformáló ereje van ennek az egésznek.
MM: Rajtatok kívül tudsz esetleg még valakiről, aki rendezvényeket szervez?
Akár kicsiben, klub szinten.
P.: Ilyen finom kis utalásokat lehet találni ebből a fesztiválból, de ugyanilyet
nem csinál senki, nyilván nem is tudna. De az meg szokott jelenni, hogy szőnyegekkel,
párnákkal megcsinálnak egy-egy sarkot, ahol le lehet feküdni. A textileket,
mécseseket, vagy a teázós vonalat is többen csinálják. A teázót egyébként a
Csiga teaház hozta be Budapestre, ezt fontos elmondani, hogy nem mi voltunk
az elsők. Ők hozták Indiából ezt a főzött tea receptet és ők adták át, rendesek
voltak nagyon. Ők mennek különböző partikra.
MM: A Szigeten együtt is vagytok, nem?
P.: Nem sajnos, mert kell a pénz. A legelsőnél együtt voltunk. Aztán sajnos
muszáj volt nekünk csinálni, mert abból is pénz van. És a Sziget nem ad eleget.
Mindenhonnan össze kell gyűjteni, amit csak lehet.
MM: Akkor nem ebből éltek meg.
P.: Ebből élünk, de nagyon szarul. Éhezünk.
MM: Nem csináltok mellette mást?
P.: De, hát zenélünk, én is zenélek.
MM: De polgári foglalkozásotok nincsen?
P.: Szerintem az eléggé polgári, hogy az ember csinál egy alapítványt meg
egy Bt.-t. Mert van ennek a vállalkozás része, ami a teázó, meg majd egy kocsma
lenne egyszer. Helyet keresünk például, hogy lehessen egy legális helyen ezt
működtetni, egy kis kulturális központként. Még nem találtunk megfelelő helyet.
MM: Csak azért csodálkozom, mert a kísérleti elektronikában például mindenki
csak a szabadidejében szervez meg zenél.
P.: Azért nem mindenki. Az ilyen megszállottak, mint mi vagyunk, azok nem bírnak
elmenni napi négy meg nyolc órába melózni, mert akkor nem maradna erre energia.
Szóval nem lehet az embernek nagyon sok dolgot csinálni az életben sajnos, nincs
annyi idő.
MM: És rádióban lehet hallani ambient zenét?
P.: Van egy műsorunk a Tilos rádióban, vasárnap éjjel kettőkor, Ambient
a neve. Kaszinak is volt egy műsora. A Tilosban abszolút lehet hallani ilyen
zenéket.
MM: És ott mindig csak zene megy, vagy hívtok meg vendégeket is?
P.: Vendégek is szoktak lenni, még live act is. Tehát van, hogy élőben
ott zenélünk. Például most is ez lesz: be fogunk menni a Balival, ő fog gitározni
én meg fölrakok mindenféle jó kis zenét és plusz még ráénekelgetek. M.: Azt
nem tudom elmondtad-e, hogy kiket hozott össze az ambient. Például a hastáncot
meg a Nagát. Amira, aki a Cinetripen lép föl mindig - ő az egyik legnagyobb
hastáncos itthon - végül is az ambienten keresztül vált népszerűvé. Ő kilépve
a hagyományos hastáncból művészi produkciókat készít. De annak idején a Zum
fellépett úgy, hogy a Zumra táncolt Gergye Krisztián vagy Horgas Ádám. Horgas
Ádámnak van az Atlantisz színháza, ami egy alternatív, félig táncszínház, félig
klasszikus színház, úgyhogy elég érdekes. Egy csomó ilyen keresztprodukció jött
létre az ambient neve alatt, ami ugye a kísérletezésnek egy sajátos terepe.
Az egészben az volt a lényeg, hogy egy olyan fajta szórakozási lehetőséget nyújtson
embereknek, ami nem ez a pörgős táncos, hanem egy relaxszálós, kikapcsolódós,
elszállós, meditatív dolog, ahol nem kell táncolnod a produkciók végéig, hanem
csak egymásba folynak az előadások és te csak élvezed és nem kell, hogy aktív
részese legyél, csak ami neked jólesik. Az a tudatállapot, amibe elég könnyen
el lehet jutni ilyen ambient fesztiválokon nagyon-nagyon kreatív, olyan kicsit,
mint az éber álmodás. P.: Az intuíciónkat segíti, nem? M.: Igen, meg összekapcsol
az agyadban olyan tudattartalmakat, amit más csak droggal tud összekapcsolni.
Itt arra nincs szükség, mert egyszerre füstölő hat az orrodra, látvány hat a
szemedre, zene hat a füledre, szőnyeg hat a testedre, a különleges teáink meg
megint másképpen. És amit még a Panni biztos nem mondott el, mert ő erre nem
lát rá, hogy ez az egész ambient fesztivál egy kicsit olyan, mintha a Cserepes-Benkő
exházaspár otthonát kihoztad volna a közösbe. Tehát amilyen náluk lenni volt,
olyan a fesztivál is, csak nagyban. Úgyhogy ezért volt ennyire intim a tér és
ezért tudott ennyire személyes lenni és vendéglátó. P.: Igen, nem csak azért
kezdtük el, mert mint zenekar nem találtunk helyet, hanem mint befogadó ember,
aki elmegy szórakozni, nem éreztük magunkat otthon sehol sem. Hogy legyen egy
olyan hely, ahol otthon érezzük magunkat.
MM: Akkor a drog egyáltalán nem jelenik meg?
P.: Én egyébként nem vagyok drog ellenes. M.: Kicsit se drog ellenes itt senki,
de ezen belül ehhez az élményhez nem kell drog. Nekem például annak idején egy
csomó kreatív gondolatom lett a PHD témámat illetően, meg nagy okosságokra jutottam
avval a tudatállapottal, amit ott elég könnyen el lehet érni. Egy nagyon speciális
kikapcsolódás és ugye a mai, rohanó stresszes világunkban végre egy kis sziget,
ahol lehet nyugizni. Ezt most nagyon cinikusan mondtam, de tényleg ez a lényeg.
Én a mai napig az ambient hangulatban tudok a legjobban kikapcsolódni.
MM: Körülbelül hány ember jár a fesztiválokra?
P.: Attól is függ, hogy éppen mennyibe kerül a jegy. De például legutoljára
a Millenárisban 1200-an vettek jegyet. Tehát olyan 1500-an voltunk.
MM: Pedig nekem olyan kevésnek tűnt.
P.: Igen, mert annyira nagy a terem - ú, nem is akarok ott többet fesztivált
csinálni - kicsit elrontotta a hangulatot, de a többi hely jó volt. Na mindegy.
A Szigeten meg nagyon sokan, de ott rengeteg külföldi van. Sokan szoktak visszajelezni,
hogy de jó, meg menjünk ki, de aztán persze az egészből nem lesz semmi, mert
nincs pénz. De szeretik.
MM: És mennyire van összetartás?
P.: Abszolút van. A zenészek között van sok olyan emberke, akiket ambientesnek
tartok, de ettől függetlenül nekik is vannak külön köreik. Nagyon sok DJ meg
zenész, kísérletező művész, képzőművész, mindenféle fej. Összefutunk, vagy fesztiválon
fellép, vagy van egy közös projekt, akár teljesen más, független a fesztiváltól.
Szóval ez így működik. (Időközben megjelenik egy ismerős.) Itt van most a Réti
János, aki a jógát tartotta a Lázár utcai helyen, a műhelyben. Szóval kapcsolódik
a fesztiválhoz egy csomó életmódtanfolyam, vagy workshop ezek is fontosak szerintem.
Be lehet szállni jógázni, thai-chizni, volt hastánc tanfolyam. Akkor van a pránanadi,
ami egy ilyen tibeti energetikai kezelés. A Szigeten meg még több ilyen dolog
szokott lenni, amik ugyancsak a meditatív állapotot segítik elő. Az ambient
fesztivál nem csak a zenéről szól, hanem másfajta művészeti ágaknak a találkozásáról.
A Vándor Csabival kezdtük, igen, hárman alapítottuk az ügyet '99-ben. Ő egy
kísérleti vizuális arc, most már intermédiás, akkor még videókat csinált, aztán
később kísérletezett végtelenített filmekkel, meg mindenféle hülye projektje
volt. De ővele találtuk ki ezt az egészet és ő volt a vizuális dolgoknak a kitalálója.
Csinált olyat az egyik fesztiválon a Fonóban, hogy beüzemelt egy kamerát, ami
nyomatta ki magából a filmet és az a fény rávetült egy nagy gömbre, ami kicsi
tükördarabokból volt összeragasztva, mint a diszkó gömb. Az szétszórta a filmet
és a filmkockák, vagyis a filmnek különböző pici kis részletei szana-szét szóródtak
a teremben és forogtak.
MM: Filmvetítés mindig van a fesztiválokon?
P.: Persze.
MM: És kik azok, akik vetítenek nektek?
P.: Teljesen különböző arcok. Nagyon sokáig a Trans Repro volt a fő vetítős
gárda, ők számítógépről küldtek animációkat. Most meg van egy új felfedezett
csapatunk, az a nevük, hogy Sfeer. Ők egy páros, akik kitaláltak egy új vizuális
technikát, ami úgy néz ki, hogy a csajszi egy fotós és van egy digitális gépe,
amivel sorozatot tud fotózni. Amit a csávó - aki meg programozó - bevisz számítógépbe
és folyamatos mozgássá tesz. És ezekbe a képekbe bele tudsz menni, állítani
tudod a képkivágást, tehát közelebb vagy távolabb tudsz menni. Olyan az egész,
mint egy mozgókép, de fotózva van. Nyertek egy pályázatot, Amszterdamról csináltak
egy mozgó térképet. Mész az utcán és lemehetsz egy bárba, megnézheted, hogy
kik vannak ott, tehát egy ilyen interaktív térképet csináltak. Ja, és halszem
optikával, olyan, mintha 3D lenne az egész, nagyon király. Ők most az új felfedezettek,
úgyhogy fognak majd sokat vetíteni a Szigeten, meg ilyen kisebb projekteken.
Most fogunk menni például Pécsre, csinálunk egy ambient estet.
MM: Akartam is kérdezni, hogy vidéken mi a helyzet?
P.: Most a Média Faktory nevű fesztiválon - ami a vizuális művészetek fesztiválja
- lesz egy estünk és ez a csapat fogja nyomni a vetítést.
MM: És máshol szokott lenni ilyen, tudok valamiről?
P.: Pécsen már voltunk egyszer, ez a második. Egyébként nem nagyon hívnak vidékre.
Szerintem mindenhol pénz gondok vannak, a klubélet is azért nem működik. A zenekarokat
sem hívják. Van a fesztiválnak egy minimálabb verziója is, nem csak a maximalista.
El lehet hívni külön csak a teázót DJ-vel, vagy anélkül, akkor berendezés, nincs
berendezés, vetítős, nem vetítős program. Tehát különböző verziókat csinálunk.
MM: Az ambientesek hogyan viszonyulnak a többi stílushoz? Ki lehet-e egyáltalán
jelenteni azt, hogy van itt egy kizárólag ambientes réteg, vagy mindenféle más
zenét is szeretnek?
P.: Az ambientnek pont az a lénye, hogy az nem egy stílus. Én legalábbis
úgy tartom, hogy az egy stílusokon átívelő stílus. Szinte nem tudok olyat mondani,
amiben nincs benne. Még a komolyzenében is ott van. És nem csak a zenében, hanem
minden művészetben megjelenik. Minden olyan, ami egy kicsit szőnyeg-szerű, atmoszférikus,
nem annyira ritmikus, pszichedelikus. Ezek a dolgok jelentik számomra az ambientet.
Aztán az megint más, hogy maga az ambient szó, mint stílus honnan ered és hová
burjánzott ki tudományosan. Ehhez én annyira nem értek.
MM: És azok a zenekarok, akik nálatok föllépnek, hol tudnak lemezt megjelentetni?
Egyáltalán törekednek erre?
P.: Mindenki házilag jelentet meg szerzői kiadást, home made CD-k készülnek.
MM: Van már sok?
P.: Szerintem van, mindenki próbálkozik CD-ket kiadni, de nem lehet boltokban
kapni. Mondjuk a Wave-ben szoktak lenni házi készítésű CD-k, de kiadó nincsen,
aki összefogná ezt a kísérleti műfajt. Akár ambient, akár nem, szóval hogy az
ilyen kísérletibb zenéket kiadná, vagy pénzt áldozna legalább a reklámra, ha
a kiadást azt mindenki önerőből intézné. Szóval nincs.
MM: Akkor csak a fesztiválokon terjesztetek.
P.: Vagy interneten. Nincsen pénzem lenyomni 10 CD-t se otthon és akkor az vagy
elmegy, vagy nem. Hogyha valaki megrendeli, akkor megveszem a CD-t és megcsinálom,
de ennyi. Így is inkább pénzébe kerül az embernek az egész. A magyar kortárs
zenei élet nagyon gáz. Nincs olyan összefogás, mint mondjuk a kortárs táncnál.
Az rendben van, ott van egy egyesület, oda be lehet lépni...
MM: De miért nincs összefogás?
P.: Fogalmam sincs. Talán azért, mert több zene van, mint tánc.
MM: Mesélj a zenekaraidról!
P.: Vagy egy olyan zenekar, a Zum, ami igazából nincsen, feloszlott 2002.
január elsején sajnos. Addig is nagyon nagy átalakulásokon ment át: az akusztikus,
minimál verzióból alakult át szép lassan egyre inkább hagyományosabb felállásba.
A végén már abszolút úgy volt, hogy basszusgitár, gitár, dob, ének, perka. Akkor
is kísérleti volt a zene, dubok voltak benne stílusilag, hogyha már valamit
kell, hogy mondjak, ahhoz volt hasonló. Feloszlott a zenekar sajnos, akkor voltak
különböző állomások, összeállt más. Aztán végül egyedül maradtam, de sokan segítenek.
Csináltam négy számot, ami abszolút elektronikus, mert számítógépben készült,
Pupilla project néven fut. Szeretném, ha megszületne élőben, valószínűleg a
Szigetre már lesz valami élő verziója ennek. A másik zenekar az ION, ami a T.
Bali projektje, aki ugyancsak egy őrült zeneszerző, villanygitáros, énekes.
Ő színházaknak meg táncosoknak csinált zenét, a Moszkva tér zenéjét is ő írta.
És most van ez a projektje, ami egy kicsit szigorúbb, kicsit rockosabb, elektronikusabb,
kísérletibb. Jó kemény, nagyon kemény, sokkoló zene.
MM: Elsőre nem is jött be. Másodjára már sokkal jobban tetszett. Elsőre
fura volt.
P.: Igen, nem túl emészthető. De hát azért kísérleti.
MM: És a Pabloval közös projekt? Vagy az már nincs?
P.: Pabloval nincsen most közös, mert elutazott három hónapra haza Venezuelába,
meg Spanyolországba és nem is akar itt élni Budapesten, elege van. Most pont
itthon van, lehet, hogy a Szigeten is fellép a szóló projektjével, de már nem
tudunk együtt dolgozni. Ő most utazgat, meg nem tudom, mit csinál, aztán majd
biztos fel-fel fog tünedezni a fesztiválokon. Ami kimaradt az a kortárs vonal,
ami a 180-as csoport és Szemző Tibor nevéhez fűződik. Kedvenc darabom tőle a
Snapshot from the Island egy régi ambientes darab.